2010. augusztus 21., szombat

A karosszék új ruhája

Egy lomtalanításnál fedeztem fel ezt a régi karosszéket, és azonnal beleszerettem, pedig olyan rossz állapotban volt, hogy senkinek nem kellett. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban a keresztanyámnak volt éppen ilyen formájú karosszéke: pazarul kényelmes, rugós, hatalmas. Akkor a karfája nekem mellig ért... Nem volt kérdés, velünk jön-e...
Itthon leszedtem a régi huzatát (szinte leporladt róla) és lecsiszoltam a farészeket. Kiporszívóztam a rugóteret, a karját és a lábait sárga játéklakkal festettem be. Friss angint húztam az ülésre, végül kapott egy fáradtkék kord kárpitot. Ennek vagy két éve, és a rugalmas, nyúlós kord nem állta ki az idő próbáját, az igénybevétel erősebb volt: alaposan kigyengült az ülőrészen. Újrakárpitozni nem volt kedvem, de nem nézhettem tétlenül, ahogy lassan hasonlatossá válik a felfedezésekor jellemző állapotára. Egy levehető huzat tűnt célravezetőnek, majd meglátjuk, mennyire válik be. Ez úgyszintén rugalmas kord, de erős vászon hátlapra steppelve, így talán jobban tart. Íme:

karosszék mozaik

Nincsenek megjegyzések: